Jogerősen elítélték a romák elleni támadássorozat vádlottjait

tatárszentgyörgy

A magyarországi kriminológia és kriminalisztika történetének egyik legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata 2008. július 21-én kezdődött a Pest megyei Galgagyörkön. A rasszista indítékú támadások egy éven keresztül zajlottak, majd 2009. augusztus 21-én hajnalban elfogták a gyanúsítottakat egy debreceni szórakozóhelyen. A büntetőeljárás végét a 2016. január 12-i döntés hozta meg, a Kúria helybenhagyta a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítéletét, így jogerősen megállapította a vádlottak bűnösségét.

Az elkövetők 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án Kislétán hajtottak végre támadást roma származású emberek ellen. A kislétai és a tiszalöki bűncselekménynek egy-egy, a nagycsécsinek és a tatárszentgyörgyinek két-két halálos áldozata volt. A négy elkövető a támadások során összesen 6 ember életét oltotta ki, 2 ember számára maradandó sérüléseket okozott, 55 ember testi épségét veszélyeztette, 78 lövést adott le, 11 Molotov-koktélt dobott el.[1]

Az elsőfokú tárgyalás 2011. március 25-én kezdődött a Budapest Környéki Törvényszéken, amely során az ügyészség az elsőrendű vádlottat, Kiss Árpádot, a másodrendű vádlottat, Kiss Istvánt és a harmadrendű vádlottat, Pető Zsoltot ötszörösen minősülő emberöléssel, illetve csoportosan és fegyveresen elkövetett rablással vádolta. A negyedrendű vádlottat, Csontos Istvánt, - aki a két utolsó támadásban vett részt sofőrként – nem tettesként, hanem bűnsegédként vádolták meg. Az elsőfokú ítélet 2013. augusztus 6-án, 865 nap elteltével született meg, az első-, a másod-, és a harmadrendű vádlottat tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, míg a negyedrendű vádlottat 13 év fegyházra. Az ítéletben megállapították az elkövetők rasszista indítékát: a tanácsvezető bíró szóbeli indoklásában hangsúlyozta, hogy erkölcsileg megengedhetetlen és emiatt súlyosabban minősül, ha valamilyen etnikumhoz, nemzetiséghez tartozás miatt támadnak meg bárkit is. Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság nagy hangsúlyt fektettet a rasszista indíték hangsúlyozására. Mind a négy vádlott fellebbezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséért, új eljárásért illetőleg a felmentésért.

A másodfokú ítéletet 2015. május 6-án hirdette ki a Fővárosi Ítélőtábla, amely részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, az első három vádlottat újabb bűncselekményben is bűnösnek találva. A negyedrendű vádlottal szemben a másodfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az Ítélőtábla az ítélet szóbeli indoklásában egyetértett az elsőfokú ítélettel atekintetben, hogy az elkövetők tetteiket a cigány népcsoport elleni gyűlölet motiválta, az áldozatok személye közömbös volt számukra, ez is indokolta a legsúlyosabb – tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés – büntetés kiszabását, ami egyben a bíróság üzenete is volt a társadalom felé: aki élet elleni bűncselekményt rasszista indítékból követ el, akár a legsúlyosabb büntetésre is számíthat.

2016 januárjában a Kúria a másodfokú ítéletet helyben hagyta, így az az első-, másod- és harmadrendű vádlottal szemben is jogerőre emelkedett. A Kúria a szóbeli indoklásában sajnálatos módon nem helyezett hangsúlyt a rasszista indíték kiemelésére. A szóbeli indokolás során nem hangzottak el a ’roma’, ’cigányellenes’ vagy ’rasszista’ szavak, azaz a Kúria a nagy sajtóérdeklődésű ítélethirdetésen nem foglalt állást egyértelműen a rasszizmussal szemben. Mindazonáltal a bíróság álláspontját jól tükrözi a tanácsvezető bíró kijelentése:„Szóba sem jön, hogy nem a legsúlyosabb büntetést szabja ki a bíróság.”[2]

Az elsőfokú tárgyalás menetét, eseményeit Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című dokumentumfilmje mutatja be, amelynek köszönhetően jobban megismerhetjük a sorozatgyilkosság hátterét, indítékait. Tábori Zoltán író, szociológus Cigány rulett című irodalmi szociográfiája – amely a támadások helyszínein készült riportokat foglal magában –, hitelesen mutatja be a támadások helyszíneit, az események utáni hangulatot és az ott élők reakcióit. A támadások hatására készült el Fliegauf Benedek Csak a szél című játékfilmje.

Az eljárás során a nyomozó hatóságok többször is hiányos és hanyag szakmai munkát végeztek: csak nyolc hasonló támadás után vetődött fel annak a lehetősége, hogy a cselekmények között van összefüggés, azoknak rasszista indítéka lehet. A legsúlyosabb hiba a tatárszentgyörgyi támadás utáni helyszínelésen történt. A Tatárszentgyörgyön végzett hatósági munkáról az ERRC, a NEKI és a TASZ készített egy árnyékjelentést, hogy feltárják és elemezzék a hatóságok munkájának jogszerűségét. Az itt történt mulasztást az Országos Rendőr-főkapitány is elismerte. A gyanúsítottak elfogása utáni házkutatás és szemle során is kirívóan hanyag nyomozati munkát végeztek a rendőrök. Ezeket a hiányosságokat és mulasztásokat az elsőfokú bíróság a szigorú eljárási keretek között igyekezett korrigálni, ezért tartott az elsőfokú tárgyalás több, mint két évig.

A romák elleni támadássorozat rávilágított arra, hogy milyen állami lépések lennének szükségesek a gyűlölet-bűncselekmények megelőzése és hatékony kezelése érdekében. A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport javaslatai a következők: hatékony szervezeti megoldás kialakítása a rendőrségen és az ügyészségen belül; nemzetközi normáknak megfelelő bűnügyi protokoll alkalmazása; a jogalkalmazók részére speciális képzések szervezése; hatékony állami áldozatvédelem; hatékony statisztikai adatbázis kialakítása.

 

A kiszabott büntetéssel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (tész) büntetését az Emberi Jogok Európai Bírósága embertelen és megalázó bánásmód tilalmába ütközőnek találta, így ez sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét.

 

 
[1] Ítélet a romagyilkosságok ügyében – összefoglaló. 2013. 08. 23. http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/322148_itelet_a_romagyilkossagok_ugyeben_osszefoglalo
[2] Vágvölgyi B. András: Szóba sem jött. Élet és Irodalom LX. évfolyam, 2. szám, 2016. január 16. 10. oldal.