Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (Fundamental Rights Agency, „FRA”) 2016. novemberi jelentése szerint a menedékkérők és migránsok az erőszak és zaklatás különböző formáinak vannak kitéve Európa szerte. A jelentés szerint az elkövetők között megtalálhatóak állami szervek, magánszemélyek és önbíráskodó csoportok. A menekülteket segítő civilek és velük szimpatizáló politikusok is gyakran válnak a támadások célpontjaivá. A megelőzéshez szükséges megfelelő intézkedésekhez azonban hiányoznak a releváns adatok mivel az esetek bejelentését különféle tényezők nehezítik.
Az FRA jelentésének összefoglalója szerint a menedékkérőket és migránsokat érő erőszak (emberölés, fenyegetés, megfélemlítés) nagyrészt bejelentés, és így eljárás nélkül marad, továbbá az áldozatok nemigen férnek hozzá áldozatsegítő szolgáltatáshoz. A speciális sértetti csoporthoz igazodó áldozatvédelmi szolgáltatások csak kevés tagállamban elérhetőek. A menedékkérők és migránsok elleni gyűlöletbeszéd is egyre növekvő tendenciát mutat. A muszlim emberek Európa szerte növekvő erőszaknak vannak kitéve mivel terrorizmussal, a terrorizmus támogatóival azonosítják őket, illetve a migrációs folyamat részeseként jelenlétüket biztonsági kockázatként értékelik.
Az esetek pontos dokumentálása nagyon alacsony szintet ér el, amit jól szemléltet, hogy a jelentésben vizsgált 14 tagállamból mindösszesen 4 (Németország, Görögország, Hollandia és Finnország) vezet nyilvántartást a menedékkérőket és migránsokat érő erőszakos esetekről. [5.o, 2. ábra] A német statisztikák drasztikus növekedést tanúsítanak.[4.o., 1. ábra] Magyarországot illetően nem állnak rendelkezésre ilyen adatok. Néhány tagállamban a segítő civil szervezetek vezetnek kimutatást az incidensekről. Jelentéseikben kiemelkedő a menedékkérők és migránsok szállásait érő támadások száma és súlyossága (pl. Svédországban soha nem látott mértéket öltött [6.o.]).
Az áldozatok között kiemelkedő számban fordulnak elő muszlim nők, akik öltözéküknél fogva leginkább magukra vonják a figyelmet [6.o.]. Ezt jól szemlélteti, hogy egy szomáliai nőt hatszor támadtak meg egy év alatt Szlovákiában, illetve Hollandiában, egy „Jelentsd az iszlamofóbiát” nevű szervezethez beérkező panaszok 90%-a nőket érintett.
Szintén jelentősen nőtt a migránsokkal szimpatizáló politikusok, újságírók és más segítők elleni támadások száma.
A menedékkérők és migránsok elleni politikai retorika gyakran kiemeli muszlim valláshoz való (vélt) tartozásukat, illetve az európai értékek elleni fenyegetésként értékeli a muszlim emberek jelenlétét. Ezen esetek felderítése és kivizsgálása igen nehézkes. Az online gyűlöletbeszéd elleni fellépést célozza az a kezdeményezés, melyet az Európai Unió rasszizmussal, idegengyűlölettel és az intolerancia más formáival foglalkozó magas szintű munkacsoportja (EU High Level Group on Combating Racism, Xenophobia and Other Forms of Intolerance) jegyez számos IT céggel együtt.
Az érintett szervezetek beszámolói alapján nem mindig egyértelmű, hogy a támadásokat szélsőjobboldali szervezethez köthető személyek követték-e el. Számos esetben ilyen szervezeti háttérrel nem rendelkező emberek az elkövetők, de pl. Németországban a szélsőjobboldali terrorizmus növekvő veszélyére is figyelmeztetnek. Számos tagállamban úgynevezett önbíráskodó csoportok alakultak. A jelentés megemlíti azokat a magyarországi csoportokat, melyek a szerb határon vadásznak a menekülőkre. A főként a Migszol által jelentett esetekben a határon átkelő menedékkérők és migránsok erőszakos incidensek, megalázások célpontjaivá válnak mielőtt visszafordítják őket Szerbiába. [8.o.] Bulgáriában jelentős tagszámú félkatonai szervezetek járőröznek a menekülttáborok és belépő határszakaszok környékén. [8.o.]
A gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a támadók személyét, társadalmi hátterét. Éppúgy kikerülnek a többségi lakosság soraiból, mint más etnikai, vallási csoportból. (A svédországi példa szerint a muszlim nőket érő kimagasló számú támadás indoka részben a fejkendő viselése, részben annak mellőzése. Nyilvánvalóan más elkövetői csoportok állnak a különféle motiváció mögött, de mindkét esetben gyűlölet-bűncselekeményről beszélünk. [8.o.])
A gyűlölet-bűncselekményeket leggyakrabban nem jelentik be, és ez a kiemelten kiszolgáltatott helyzetű menedékkérők és migránsok esetében fokozottan igaz. Civil szervezetek megnevezek néhány tényezőt, melyek aláássák a bejelentési hajlandóságot: információhiány (mi minősül gyűlölet-bűncselekménynek, hogyan lehet bejelenteni) rendőrséggel szembeni bizalmatlanság, letartóztatástól, kitoloncolástól való félelem, nyelvi akadályok, szégyenérzet, megtorlástól, további diszkriminációtól való félelem, stb.
A gyűlölet-bűncselekmények elleni hatékony fellépéshez nagy mennyiségű adatnak kellene rendelkezésre állnia, ez azonban a legtöbb tagállamban hiányzik. Az áldozatoknak támogatásra, bátorításra és felvilágosításra van szükségük ahhoz, hogy a bejelentési arány javuljon. Ezt célozza meg egy finn civil szervezet kezdeményezése [10.o., keretben] melynek során felvilágosító kiadványokat juttatnak el a menekültekhez többek között a rendőrség bevonásával.
Az EU áldozatvédelmi irányelve értelmében az áldozatoknak – egyebek mellett – ingyenes segítséget kell kapniuk az eljárás nyelvi akadályainak leküzdésére és külön figyelmet kell fordítani az őket ért diszkriminatív sérelmekre. A menedékkérő és migráns áldozatokra specializálódó áldozatvédelmi szolgáltatások igen ritkák, de több tagállamban a különféle áldozatvédelmi programok keretein belül kaphatnak segítséget. A tanulmány többek között példaként említi a magyarországi Cordelia Alapítvány programját mely a kínzás áldozatainak védelmével foglalkozik. [11.o.] Menekülttáborokban és menekültügyi őrzött befogadó központokban segítik a kínzások túlélőit és esetenként a menekülés során átélt hatósági vagy önbíráskodó csoport általi brutalitás áldozatait is. A Magyar Helsinki Bizottság menedékkérőknek nyújtott jogsegélyprogramját is említik, melyben az áldozatok főleg a szerbiai határon történt erőszakos incidensekről számolnak be, a tranzit zónába érve azonban már nem akarnak eljárást kezdeményezni a javarészt ismeretlen elkövetők ellen.
Az menedékkérők és migránsok áldozatvédelmi segítése jelentősen javulna azáltal, ha mind ők, mind az őket segítő szervezetek kellő információval rendelkeznének a rendelkezésre álló szolgáltatásokról, lehetőségekről. Ezt célozta például egy finn kezdeményezés 2016-ban, mely a menekültügyi szervezeteknek nyújtott képzést az áldozatok jogairól és az áldozatvédelemről. [11.o.]
Civil szervezetek gyakran kritizálják a hatóságokat amiért nem lépnek fel a menedékkérők és migránsok elleni bűncselekmények kapcsán. Egyes politikusok még üdvözlik is az önbíráskodó csoportok tevékenységét.
A jelentés példának hozza fel Magyarországot, ahol a civil szervezetek és az UNHCR jelentései ellenére a hatóságok tagadják a tagjaik által – főleg a határon történő erőszakos visszafordítások során – elkövetett brutalitásokat. A bolgár miniszterelnök pedig egyenesen megköszönte a menekülteket elfogó önbíráskodó csoportok segítségét, ezzel szemben a finn belügyminiszer szerint az ilyen csoportok működése nem járul hozzá a biztonság növeléséhez.
A jelentés a jó gyakorlatok között említi [12-13.o.] a menekültszállások fokozott védelmét, a felvilágosítást, a rendőrségi képzést és bizalomépítő programokat. Németországban megerősítették a menekülttáborok és szállások védelmét valamint többnyelvű plakátokon öszönzik a menedékkérőket és migránsokat az esetleges támadások bejelentésére. Bulgáriában az önbíráskodó csoprtok várható feltűnése esetén megerősítik a menekülttáborok védelmét. Finnországban a rendőröket külön emlékeztették hogy az esetleges gyűlölet motivációt mindig megfelelően dokumentálják és jelentsék. Dániában a menekültügyi hatóságok, a rendőrség és a Vöröskereszt együtt tartanak tájékoztatást a tervezett befogadó állomások helyszínén, hogy csökkentsék a félelmeket és előítéleteket. Ez utóbbi célt szolgálja a spanyol ”Állítsuk meg a híreszteléseket” kampány is, mely több szervezet bevonásával küzd a rém- és álhírek valamint sztereotípiák ellen a menekültek vonatkozásában. A COC Netherlands nevű holland civil szervezet a menekült LMBT embereknek nyújt segítséget, hiszen ők gyakran más menekültek által elkövetett gyűlölet-bűncselekmények célpontjai.
A menedékkérők és migránsok elleni erőszakos támadások hátterében az adott társadalmi légkör áll, melynek befolyásolásában a politikai szereplőknek is nagy szerepe van.