Jelentés az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának terme

A Gyűlölet-Bűncselekmények Elleni Munkacsoport tagszervezete, a Magyar Helsinki Bizottság az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága számára összeállította a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány érvényesülése kapcsán felmerülő legfontosabb problémákat. Jelentésében a Helsinki Bizottság külön fejezetet szentelt a gyűlölet-bűncselekmények kezelésének. A szervezet a gyakori alulminősítést, a nyomozati protokoll és képzések hiányát, a szelektív jogalkalmazást kifogásolta.

Az ENSZ Közgyűlése 1966-ban fogadta el a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICCPR). Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, amely az emberi jogok terén elismert, független szakértőkből áll, rendszeresen vizsgálja, hogy a részes államok tiszteletben tarják-e az Egyezségokmány rendelkezéseit. Ezt a Bizottság a magyar kormány által rendszeresen készített jelentések alapján vizsgálja, emellett felhasználja a független szakértők és nem-kormányzati szervezetek által benyújtott jelentéseket.

A Gyűlölet-Bűncselekmények Elleni Munkacsoport tagszervezete, a Magyar Helsinki Bizottság 2015 augusztusában a hatodik országjelentés kapcsán összeállította az Egyezségokmány érvényesülése kapcsán felmerülő legfontosabb problémákat és a Kormánynak feltevésre javasolt kérdések listáját. Jelentésében a Helsinki Bizottság külön fejezetet szentelt a gyűlölet-bűncselekmények kezelésével kapcsolatos problémáknak. 

A Helsinki Bizottság - Munkacsoportéval egyező - álláspontja szerint a gyűlölet-bűncselekmények statisztikailag alacsony számát a cselekmények rendszeres alulminősítése okozza, amelynek oka a képzések hiánya, az összetettebb nyomozás elkerülése és a vádereményesség kényszere lehet. Az alulminősítés veszélyeztetheti a nyomozás sikerét is, ugyanis később olykor már nem lehet bizonyítékokat beszerezni a nyomozás korábbi fázisában elhanyagolt előítéletes indítékra.

A közösség tagja elleni erőszak kényszerítéses és garázda alakzata az emberi jogi civil szervezetek tapasztalatai szerint csak papíron létezik, a gyakorlatban ezeket szinte soha nem alkalmazzák, annak ellenére, hogy indokolt lenne. A törvény ugyanakkor nem rendeli kifejezetten büntetni a vagyon ellen irányuló, előítéletes indítékkal elkövetett cselekményeket. 

A jogvédő szervezetek sértettek képviseletekor gyakran tapasztalják, hogy a nyomozás során nem alkalmazzák valamennyi rendelkezésre álló eszközt (pl. teljes körű tanúmeghallgatás, a térfigyelő kamerák felvételei) különös tekintettel a gyanúsítottak személyes hátterének (pl. szélsőséges szervezethez tartozás, közösségi médiában való megnyilvánulás, környezettanulmány) feltárására. Ez adódhat abból, hogy nincs e speciális bűncselekményi formára elfogadott nyomozati protokoll. 

Pozitív fordulat, hogy 2012 óta létezik a gyűlölet-bűncselekmény szakvonal, amelybe minden megyei rendőr-főkapitányság egy rendőrt jelölt ki. Ugyanakkor a szakvonaltagoknak nincs valódi lehetőségük a specializációra, képzésre, ügyek nyomozására (részben az alulminősítés miatt), a központi koordináció erőteljesebb irányítótevékenységére is szükség lenne.

A Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy az Emberi Jogi Bizottság kérjen Magyarországtól információt arról, hogy: 

  • hány feljelentés, vádemelés és ítélet született közösség tagja elleni erőszak ügyében;
  • milyen lépéseket tesz az alulminősítés kezelése érdekében;
  • milyen lépéseket tesz az állam a nyomozások eredményességének növelése érdekében;
  • milyen képzéseket biztosítanak rendőrök, ügyészek és bírák számára a témában.

A Magyar Helsinki Bizottság jelentése itt olvasható teljes terjedelmében angol nyelven.