2020. január 14-i ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egyezménysértőnek ítélte, hogy a litván hatóságok a kérelmezők szexuális irányultsága miatt megtagadták a nyomozást a Facebookon közzétett fotójukra érkezett gyűlöletkeltő és erőszakra felhívó kommentekkel szemben. A litván állam mindkét kérelmezőnek 5000 euró nem vagyoni kártérítést köteles kifizetni.
A Beizaras and Levickas kontra Litvánia ügy két fiatal férfi kérelmezője egy párt alkot és egyikük saját Facebook oldalán egy olyan képet tett nyilvánosan közzé, amelyen csókolóznak. A fénykép több száz gyűlölködő hozzászólást kapott, ideértve a kasztrálásukra, megölésükre, megégetésükre vonatkozó felhívásokat. A kérelmezők az LGL, az LMBT* jogok védelmével foglalkozó litván civil szervezet segítségével kérték a hatóságokat, hogy a kommentek miatt indítsanak eljárást közösség tagja elleni gyűlöletre és erőszakra való felhívás miatt. Az ügyész a nyomozás megtagadásáról hozott döntésében azzal érvelt, hogy a hozzászólások csak véleménynyilvánítások. A nemzeti bíróságok teljes mértékben elfogadták ezt az érvelést, hozzátéve, hogy a kérelmezők viselkedése szándékosan provokatív volt. Úgy ítélték meg, hogy a csókolózó férfiakat ábrázoló fénykép nem fog hozzájárulni a társadalmi kohézióhoz és a békés együttéléshez Litvániában, ahol a „hagyományos családi értékeket nagyon tiszteletben tartják,” és a fotót a saját köreikben kellett volna csak közzétenni.
Az EJEB mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a Facebookon a kép alatt megjelenő kommentek érintették a kérelmezők lelki jólétét és méltóságát, ezért a panasz vizsgálható a diszkriminációt tiltó 14. cikk alatt a magánélethez való jogot biztosító 8. cikkel összefüggésben. Az EJEB úgy vélte, a panaszosok szexuális irányultsága fontos szerepet játszott a hatóságok elutasító hozzáállásában, a büntetőbíróságok kifejezetten utaltak is erre. A hatóságok diszkriminatív eljárása pedig megfosztotta őket a támadó felhívásokkal szemben biztosított büntetőjogi védelemtől. A hagyományos családhoz kapcsolódó értékekkel összefüggésben az EJEB kiemelte, hogy maga a litván alkotmánybíróság is elismerte a családok sokszínűségét, továbbá az esetjog is azt a tételt követi, hogy egy kisebbségi csoport Egyezményben biztosított jogainak gyakorlását nem lehet függővé tenni a többségi társadalom elfogadásától. Az ügy egyik fontos kérdése volt, hogy az ügyészség – később a bíróságok által jóváhagyott – döntését a nyomozás megtagadásáról döntően befolyásolták-e a kérelmezők szexuális irányultságával szembeni sztereotípiák és az azokból eredő diszkriminatív hozzáállás. Azzal, hogy a hatóságok nem tekintették veszélyesnek a gyűlöletkeltő kommenteket, azok elfogadhatósága mellett foglaltak állást. A kormány nem tudta igazolni ezt a szexuális irányultságon alapuló különbségtételt, így sérült az Egyezmény 14. cikke a 8. cikkel összefüggésben.
A litván jog, különösen a Legfelsőbb Bíróság esetjoga, amelyre az ügyészség is hivatkozott, nem biztosított hatékony jogorvoslatot a homofób diszkriminációval szemben, ez pedig sértette az Egyezmény 13. cikkét is. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában utalt a szexuális kisebbségek „excentrikus viselkedésére” és azon kötelezettségére, hogy „mások nézeteit és hagyományait” tartsák tiszteletben. A vizsgált időszakban valamennyi homofób beszéd miatti nyomozást megszüntették, ami jelzi, hogy a litván hatóságok – a nemzetközi vizsgálatokban igazoltan növekvő homo- és transzfóbia ellenére – nem rendelkeztek átfogó stratégiával a gyűlöletbeszéd ezen formája elleni harcban. A szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés következtében nem állt a kérelmezők rendelkezésére hatékony jogorvoslat sem.