Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2016-os tanulmánya szakemberek tapasztalatai alapján tesz javaslatokat arra, hogy hogyan lehet javítani azon, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai a hatóságokhoz forduljanak. A tanulmány értékeli a magyarországi helyzetet is.
A tanulmány szerint (1) javítani kell az áldozatok jogtudatosságát, tájékoztatni kell őket az elérhető áldozatsegítő szolgálatokról; (2) javítani kell a védett csoportok rendőrségbe vetett bizalmát, például kapcsolattartók, speciális egységek vagy online bejelentő felületek kialakításával; (3) érzékenyíteni kell a hatóságokat, tisztázni kell a jelenség elméleti és jogi hátterét.
Az FRA tanulmánya felmérte a magyarországi viszonyokat is. Pozitívumként említik az áldozatok számára - helyenként - elérhető pszichológiai segítségnyújtást és az önkéntes segítők rendszerét, a rendőrségi szakvonal felállítását, míg fejlesztendőnek ítélik a rendőrség áldozatküldési gyakorlatát, a rendőrök érzékenyítését és speciális képzését, a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépésére irányuló vezetői és szervezeti szándékot, a gyűlölet-bűncselekményekről szóló szakmai vitákat. A tanulmány jó példaként állítja a GYEM tagszervezete, a Háttér Társaság által működtetett homo- és transzfób áldozatoknak szóló online bejelentő rendszert.
Az FRA számos korábbi kutatása foglalkozott azzal, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai miért nem, vagy miért csak elenyésző számban jelentik a hatóságoknak a gyűlölet-bűncselekményeket, amelyek áldozatává váltak. Ezek a kutatások nem terjedtek ki a gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó szakemberek véleményének feltárására. Az FRA friss tanulmánya ezt az eddig hiányzó témakört igyekszik bemutatni 263 interjú alapján, amelyet az EU különböző tagállamainak rendőri, büntető-igazságszolgáltatási, áldozatsegítő szerveinek szakembereivel és civil jogvédőkkel készítettek 2013-ban és 2014-ben. A tanulmány a gyűlölet-bűncselekmények bejelentésével, azonosításával és rögzítésével kapcsolatos tapasztalatokból kiindulva azt vizsgálja, hogy melyek azok a speciális tényezők, amelyek a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait az igazságszolgáltatás vagy hatóságok igénybevételére ösztönzik vagy gátolják, illetve miért vagy miért nem vezetnek sikerre a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak azon törekvései, hogy a hatóságok őket súlyos diszkrimináció áldozataiként ismerjék el.
A tényezőket, amelyek leginkább akadályozzák az áldozatokat a gyűlölet-incidensek bejelentésében, valamint az intézkedéseket, amelyek javíthatják az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését az EU tagállamaiban – a megkérdezett szakemberek válaszai alapján – a következő pontokban foglalja össze a tanulmány:
Akadály: A gyűlölet-bűncselekmények áldozatai által igénybe vehető segítségnyújtási szolgáltatások rendszere széttöredezett.
Javasolt intézkedés: A gyűlölet-bűncselekmények áldozatai jogtudatosságának fejlesztése és tájékozottságának növelése azokról a áldozatsegítő szolgáltatásokról, amelyeket gyűlölet-bűncselekmények elszenvedése esetén igénybe vehetnek.
Akadály: Az áldozatok nem bíznak a rendőrség előítéletmentes bánásmódjában, és ezért visszariadnak az őket ért incidensek hatóságoknak történő bejelentésétől.
Javasolt intézkedések: Olyan intézkedések bevezetése, amelyek az áldozatok rendőrségbe vetett bizalmának javítását, valamint a rendőrségen belüli diszkriminatív attitűdök leépítését célozzák; ilyenek lehetnek a gyűlölet-bűncselekmények jelentését ösztönző gyakorlati intézkedések megvalósítása, mint például gyűlölet-bűncselekményekre specializált rendőri egységek és/vagy kontakt személyek rendészerének működtetése vagy kijelölése, valamint on-line bejelentő felületek üzemeltetése.
Akadály: A gyűlölet-bűncselekmények jelenségét definiáló jogi fogalmak, elméletek alapvető ismeretének és megértésének a hiánya, valamint a gyűlölet-bűncselekmények azonosításához, üldözéséhez és az elkövetők megbüntetéséhez szükséges szándék hiánya.
Javasolt intézkedés: a rendőrség és a bíróság érzékenyítése annak érdekében, hogy a gyűlölet-bűncselekményeket valós súlyuknak megfelelően kezeljék.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a gyűlölet-bűncselekmények számára és jelentőségére vonatkozóan lényeges különbség figyelhető meg az egyes tagállamok állami és civil szervezeteinek véleménye között. Míg számos országban, köztük Magyarországon is, a megkérdezett áldozatsegítő és emberi jogi szervezetek gyakran értékelték úgy, hogy a gyűlölet-bűncselekmények gyakoriak és a jelentőségük a hatóságok által alulértékelt, addig a megkérdezett rendőrök és ügyészek ugyanezen országokban inkább arról számoltak be, hogy nagyon kevés gyűlölet-bűncselekménnyel találkoznak.[19.o.]
A magyar interjúalanyok arról számoltak be, hogy a roma kisebbség tagjai különösen veszélyeztetettek az előítéletes indítékból elkövetett gyűlölet-bűncselekmények tekintetében.[20.o.]
A tanulmány kiemeli, hogy a gyűlölet-bűncselekmények körében koncepcionális problémát okoz az a jelenség, hogy meghatározásukra gyakran két különböző nyelvi eszköztár áll rendelkezésre: egy, amely a diszkriminációra fókuszál, és egy másik, ami politikai kategóriákat használ. Ennek következtében egyes tagállamokban a gyűlölet-bűncselekményeket politikai kategóriákkal azonosítják, mint például a szélsőségesség (extremizmus), amely gyakran a gyűlölet-bűncselekmények felderítetlenségéhez, elsikkadásához vezet, hiszen egy adott cselekményt csak abban az esetben minősítenek gyűlölet-bűncselekményként, ha azt egy szélsőséges csoport, pl. a neonácik követik el. A magyarországi interjúalanyok különösen hangsúlyozták ezt a problémát.[22.o.]
A tanulmány pozitívumként emeli ki a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai által igénybe vehető segítségnyújtó szolgáltatások vonatkozásában, hogy a magyarországi állami áldozatsegítő szolgálat az elmúlt években az ingyenes pszichológiai tanácsadásra is kiterjesztette szolgáltatásait, ám megjegyzi, hogy ezek elérhetősége a földrajzi régiók viszonylatában jelentős különbségeket mutat: 19 megyéből mindösszesen 15 megyében érhető el pszichológus. Megemlíti továbbá, hogy az áldozatok kérelmezhetik a magyar áldozatsegítő szolgálatoktól azt is, hogy őket a szolgálatok önkéntesei a rendőrségre elkísérjék, ugyanakkor ennek tényleges megvalósulásában problémát jelent, hogy nem minden megye áldozatsegítő szolgálata rendelkezik ilyen önkéntes állománnyal. Sajnálatos tényként jelzi a tanulmány, hogy az ingyenes jogi segítséget nyújtó jogvédő szervezetek egyenetlenül oszlanak el az ország területén. A megkérdezett interjúalanyok mindannyian egyetértettek abban, hogy szembetűnő a szakemberek körében a tájékozatlanság az áldozatok által ténylegesen igénybe vehető segítségnyújtó szolgáltatásokról.[38.o.]
A tanulmány rámutat, hogy a tagállamok több mint felében létezik egy, a rendőrségen belüli sztenderd eljárás, amely a bűncselekmények áldozatait áldozatsegítő szolgálatokhoz irányítja, azonban nem jellemzőek vagy egyáltalán nincsenek olyan speciális eljárások, amelyek kifejezetten a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait iránytanák ilyen szervezetekhez. Az áldozatsegítő szolgáltatások összetett és széttagolt jellege a tanulmány szerint felveti azt a kérdést, hogy lehet-e egyáltalán hatékony egy olyan áldozat-küldő rendszer, ahol az áldozatokat továbbirányító hatóságok nem veszik figyelembe a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak speciális helyzetét. A Magyarországon megkérdezett szakemberek szkeptikusak voltak a rendőrség áldozat-küldő gyakorlata kapcsán és kiemelték, hogy az az elenyésző szám, amelyben az áldozatok az áldozatsegítő szolgálatokhoz fordulnak, azt támasztja alá, hogy a rendőrségi áldozat-referálás rendszere nem működik hatékonyan.[39.o.]
A tanulmány rávilágít arra is, hogy a gyűlölet-incidensek bejelentését a tagállamok a leggyakrabban úgy próbálják ösztönözni, hogy olyan speciális kapcsolattartókat neveznek ki, akiknek a feladatuk az, hogy a gyűlölet-bűncselekmények által leginkább veszélyeztetett személyekkel vagy csoportokkal megfelelő kapcsolatot és kommunikációs csatornákat alakítsanak ki. A megkérdezett szakértők többsége úgy nyilatkozott, hogy az ilyen speciális részlegek vagy kapcsolattartók kinevezése hasznos módszer a rendőri szervek gyűlölet-bűncselekményekhez való viszonyulásának javítására, és a tagállamok egyharmada, köztük Magyarország is, bevezett már valamilyen hasonló intézkedést.[42.o.]
A tanulmány a gyűlölet-bűncselekmények online bejelentését ösztönző intézkedések körében kiemeli a Háttér Társaság homo- és transzfób bűncselekmények áldozataival való munkáját. Hangsúlyozza, hogy a Háttér Társaság által kifejlesztett online bejelentő rendszer lehetővé teszi, hogy az áldozatok akár anonim módon, elérhetőségük megjelölésével az őket ért gyűlölet-bűncselekményeket jelentsék, és a szervezet jogsegélyszolgálatától jogi segítséget kérjenek. Ezen túlmenően, az áldozatok ahhoz is hozzájárulásukat adhatják, hogy a velük történteket a Háttér Társaság honlapján vagy Facebook oldalán anonimizált formában nyilvánosságra hozza. E gyakorlatnak a legfőbb előnye az, hogy másokat is a velük történtek megosztására bátoríthat, ami jelentősen segíti a gyűlölet-bűncselekmények jelenségére való figyelem felhívást.[44.o.]
A tanulmány hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamokban megkérdezett szakértők széles körben egyetértettek abban, hogy a rendőrök gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos gyakorlatát hátrányosan befolyásolja az a jelenség, hogy a rendőrök gyakran maguk is osztják a többségi társadalom előítéleteit vagy az elkövetők diszkriminatív attitűdjét, és ezért nem érzik szükségét annak, hogy ezeket az előítélet motívumokra különös figyelemmel legyenek a nyomozás során. Számos magyar szakértő kiemelte, hogy annak érdekében hogy az előítélet motívumokat a súlyuknak megfelelően kezeljék, elkerülhetetlen, hogy vezetői és szervezeti szinten is megjelenjen és érvényesüljön a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépésre irányuló szándék.[46.o.]
Nehezíti a gyűlölet-bűncselekmények megfelelő dokumentálását az is, hogy nem minden tagállamban terheli a rendőröket arra vonatkozó kötelezettség, hogy a vizsgált cselekmény kapcsán az elkövető gyűlölet- vagy előítélet-motivációját vizsgálják. Arra a kérdésre, hogy milyen intézkedés lehetne a leginkább alkalmas arra, hogy a rendőrség megfelelő figyelmet fordítson a gyűlölet-motivációk feltárására, több tagállam szakértői, köztük a magyarok is, a rendőrök speciális képzésének szükségességét hangsúlyozták. Kiemelték, hogy ezek a képzések elősegítenék a gyűlölet-bűncselekmények elméletének és társadalmi jelenségének megértését és az előítéletes motiváció felismerésére és feltárására való képességek fejlesztését.[47.o.]
A gyűlölet-bűncselekményekben való nyomozás fejlesztésére irányuló tagállami intézkedések körében a tanulmány megemlíti, hogy 2012-ben Magyarországon létrejött a rendőrségen a gyűlölet-bűncselekmények elleni szakvonal, amelynek tagjai a megyei/fővárosi rendőr-főkapitányságokon az ilyen bűnügyekre specializálódott nyomozók és az Országos Rendőr-főkapitányságon dolgozó koordinátor. A szakvonal információk gyűjtésére és terjesztésére szolgáló platformként működik. Jelenleg a szakvonal munkája sem a rendőrségen belül, sem azon kívül, a potenciális áldozatok felé nem kellően látható. Ezen speciális tréningekkel és a jobb információ-áramlás megteremtésével igyekszik a szakvonal javítani.[48.o.]