Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR) 2020 novemberében is közzétette a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos éves jelentését. Magyarországon 2019-ben fontos fejlemény a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport által kidolgozott és az Országos Rendőr-főkapitányság által elfogadott előítélet-indikátorok, azonban az előrelépés ellenére megfigyelhető, hogy a hazai adatgyűjtés hiányosságai hátráltatják a védett csoportok védelmét.
A 2020 végén kiadott jelentéshez összesen 39 ország szolgáltatott adatokat, így az állami szervek és civil szervezetek, csoportok közreműködésével idén 6964 gyűlölet-esemény került a nyilvántartásba. Magyarországról többek között a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport szolgáltatott adatokat.
Az EBESZ által közzétett adatok azt mutatják, hogy habár számos országban léteznek módszerek a gyűlölet-bűncselekmények részletes rögzítésére, ez egyelőre nem mindenhol megoldott. Az EBESZ szerint azokban az országokban, ahol nincsenek biztosítva a rendőrség és az ügyészség számára az ilyen bűncselekmények felismeréséhez, nyilvántartásához és hatékony kivizsgálásához szükséges eszközök és tudás, ott az áldozatok szükségletei ritkán érvényesülnek. Mivel a gyűlölet-bűncselekmények érintettjeit valamely, az identitásukra jellemző tulajdonságuk miatt éri sérelem, mindenekelőtt tiszteletteljes és érzékeny bánásmódban kell részesülniük a további pszichés károk megelőzése és a hosszú távú gyógyulás elősegítése érdekében. Ez az egyéni bánásmód magában foglalhatja a rendőri védelmet, a pszichoszociális támogatást, a gyakorlati segítséget és a büntetőeljárásokkal kapcsolatos információk biztosítását is. Az EBESZ nyomatékosítja, hogy a gyűlölet-bűncselekmények felismerése nemcsak az egyes áldozatok, hanem a közösségeik és így az egész társadalom biztonságérzetét növelhetik. Emiatt is aggályos, hogy több állami jelentésben hiányos adatok szerepelnek, a megindított eljárások végkimenetelét és a bűncselekmények motivációját számos esetben nem dokumentálják a hatóságok. Habár Magyarország is ebbe a csoportba tartozik, a jelentés előremutató fejleményeket is megnevez.
Az EBESZ jelentésében kulcsfontosságú előrelépésként jelöli meg az Országos Rendőr-főkapitányság 2019-ben kiadott utasítását, ami kimondja, hogy a hatóságok kötelesek a bűncselekmények felderítése és kivizsgálása során figyelembe venni a büntető igazságszolgáltatási szervek és civil szervezetek által kidolgozott előítéletes szándékára utaló indikátorokat. Ezek a mutatók azokat az objektív tényeket és körülményeket veszik sorra, amelyek alapján a rendőrség arra a következtetésre juthat, hogy a bűncselekmény elkövetését részben vagy egészben előítélet motiválta. Az utasítás kitér az eljáró rendőrök viselkedésére is, tiltja az áldozat hibáztatását és kiemeli a nyugodt és objektív kommunikáció fontosságát. Előírja, hogy büntetőeljárások során a rendőrségnek különös figyelmet kell fordítania az áldozatok sajátos igényeire, emellett tájékoztatnia kell a sértetteket a nyomozás előrehaladásáról és a nyomozó hatósággal való kapcsolattartás lehetőségeiről. Mivel a magyar rendőrségnek továbbra sincs olyan konkrét speciális egysége, amely a gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálásáért felelős, az ORFK intézkedése előírja, hogy minden kapitányságon nevezzenek ki egy kimondottan gyűlölet-bűncselekmények felderítéséért felelős mentort, a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságokon legalább egy területi gyűlölet-bűncselekmény szakvonaltartót és egy országos szakvonalvezetőt.
A jelentés röviden kitér arra is, hogy a gyűlölet-bűncselekmények nyilvántartásában is előrelépések történtek. Magyarország az EBESZ-szel évente megosztott adatait a Belügyminisztérium, az Ügyészség és az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatósága az általános bűnügyi statisztika részeként gyűjti. Ezeket részben az Egységes Nyomozó Hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS) rendszere segítségével nyeri ki, amiben 2019 januárjától feltüntetendőek a gyűlölet-bűncselekményeket különböző motivációi. Az adatgyűjtés a Büntető Törvénykönyv 216. szakaszában (közösség tagja elleni erőszak bűncselekménye) foglalt védett tulajdonságokon alapul azaz a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz való tartozást, a nemi identitást, a szexuális irányultságot és a fogyatékosságot veszi taxatíve figyelembe. Mivel a magyar rendőrségnek nincsenek speciális formanyomtatványai a gyűlölet-bűncselekmények jelentésére és egyéb adminisztratív és gyakorlati problémák is felmerülnek, a megküldött statisztikák még mindig nem tekinthetőek teljesnek.
2019-ben Magyarország hatóságai 132 gyűlölet-bűncselekményről számoltak be az EBESZ-nek, ez az elmúlt két évhez képest csökkenő tendenciát mutat. 39 esetben emeltek vádat az elkövetők ellen, ám azt, hogy közülük hányat ítéltek el, nem közölték. Szintén nincs arról adat, hogy a dokumentált eseteket milyen előítélet vezette, csupán a bűncselekmények típusáról (11 rongálás, 85 sírgyalázás, 20 garázdaság, 16 szakrális hely elleni támadás,) számoltak be a hivatalos források.
A magyarországi nem állami szervezetek (Magyar Iszlám Jogvédő Egyesület, Magyar Helsinki Bizottság, Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport, Európai Roma Jogok Központja, SETA, Kantor Center) részben az állami adatokban megfigyelt előítéletes motiváció feltüntetésének hiányát küszöbölték ki az általuk közölt adatokkal, előítéletek 7 fajtáját megkülönböztetve összesen 42 esettel egészítve ki a hivatalos statisztikákat. Az adatokból kitűnik, hogy 2019-ben Magyarországon a leggyakoribb gyűlölet-bűncselekmény a sértett szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt történtek (20 eset), ezt szorosan követik az antiszemita indíttatású incidensek (16 eset). Mindkét csoportban egyaránt előfordultak fenyegetések, tulajdon és személy elleni támadások is. A rasszizmus és idegengyűlölet (8 eset) után a romák elleni támadásokról (7 eset) számoltak be legtöbbször, a nemi és vallási csoporthoz való tartozás (muszlim, keresztény) miatti fenyegetések száma 1-2 volt.
A megküldött adatokat látva fontos mindig észben tartani, hogy az áldozatok nagy része vagy sosem jut el a feljelentésig vagy a sértettek által jelentett bűncselekmény motivációját végül nem rögzítik. Így nem csak az tehető fel, hogy a gyűlölet-bűncselekmények valós száma ennél sokkal több, de az is, hogy a bűnüldöző szervek hiányos adatrögzítése hátráltatja az esetek hatékony kezelését. Az EBESZ is az előítéletes szándék pontos dokumentálását szorgalmazza a magyarországi hatóságoknak.