5 év telt el azóta, hogy Magyarország legutóbb az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt számolt be az emberi jogok hazai helyzetéről az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat (UPR) keretében. A következő felülvizsgálat idén ősszel lesz, ezért a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport ismét árnyékjelentést készített az előítélet motiválta bűncselekmények helyzetéről.
Öt évvel ezelőtt a magyar kormány a gyűlölet motiválta incidensekre vonatkozó ajánlások közül teljes egészében négyet, részben pedig három ajánlást fogadott el. A most benyújtott jelentésünkben elsősorban ezeknek az ajánlásoknak a végrehajtására koncentráltunk, de kitértünk az elmúlt időszak eredményeire és a régóta fennálló problémákra is. Összességében megállapítható, hogy az ajánlások közül a magyar kormány szinte alig hajtott végre valamit, és a legtöbb problémás területen nem történt valódi előrelépés.
Továbbra is igaz, hogy a jogszabályi háttér ugyan adott a gyűlölet-bűncselekmények elleni hatékony fellépéshez, a jogalkalmazással azonban rendszeresen akadnak gondok. Még mindig létezik a jogellenes cselekmények alul- és felülminősítése (a gyűlölet motiváció figyelmen kívül hagyása illetve a gyűlölet-bűncselekmény tényállásának indokolatlan alkalmazása, utóbbi ráadásul olyan esetben, ha a feltételezett elkövető egy sérülékeny csoport tagja), a rendőrség pedig továbbra is rendszeresen elmulaszt megtenni olyan rendészeti és nyomozati intézkedéseket, amelyek garantálnák az eredményes nyomozás lefolytatását, illetve védett tulajdonsággal rendelkező csoport tagjainak biztonságát. Jelentésünkben külön kiemeltük, hogy a rendőrség az utóbbi időben több LMBTQI rendezvény megzavarása kapcsán nem, vagy csak nagyon későn intézkedett, ezzel pedig nem biztosította a rendezvény látogatóinak és szervezőinek jogait és biztonságát.
Az elmúlt időszak talán legnagyobb eredménye a 2019 augusztusában megjelent ORFK utasítás volt, amely a gyűlölet-bűncselekmények kezelésével összefüggő rendőrségi feladatokat írja le a rendőrök számára. A dokumentum megszületése komoly előrelépés, amelynek létrejöttéért a GYEM is hosszú éveken át dolgozott. Most arra van szükség, hogy képzések segítségével minden rendőr megismerhesse és alkalmazni is tudja az abban előírtakat. Szintén előremutató, hogy továbbra is működik a 2012-ben létrehozott rendőrségi szakvonal, ám sajnos a tagjainak a UPR ajánlás ellenére sem valósult meg az anyagi, illetve az időbeli kompenzálása. Bár történtek pozitív lépések, a rendőrség tagjainak képzései körüli átláthatatlanság, illetve a témában szakértő civil szervezetek elleni kormányzati lejáratókampány nagyban akadályozza a hatóságok és a szakértő szervezetek közötti együttműködést, ezzel pedig a még eredményesebb közös fellépést. A fentieken túl még mindig komoly hiányosságok tapasztalhatóak az áldozatok támogatásával, illetve a gyűlölet-bűncselekményekről gyűjtött adatok strukturáltságával és azok elérhetőségével kapcsolatban is.
Dacára annak, hogy a 2016-ban elfogadott ajánlások közül több is arra szólította fel a kormányt, hogy hagyjon fel a sérülékeny csoportok megbélyegzésével, egyes kormányzati szereplők – köztük a miniszterelnök – LMBTQI emberekkel, romákkal és menekültekkel, migránsokkal kapcsolatos előítéletes megnyilvánulásai továbbra is az állami kommunikáció szerves részét képezik, sőt az ilyen megnyilvánulások felerősödtek az elmúlt időszakban.
Háttér
Az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat (Universal Periodic Review, röviden UPR) az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának rendszeresen ismétlődő emberi jogi mechanizmusa, amelyben évente 42 ország emberi jogi helyzetét, illetve az általuk korábban tett vállalások megvalósulását vizsgálják. Egy ország emberi jogi helyzetének két felülvizsgálata között így nagyjából 5 év telik el. A vizsgálat három dokumentumra épül: a kormány által benyújtott nemzeti jelentésre, az ENSZ emberi jogi mechanizmusai által készített összefoglalóra, valamint az ombudsmanok és a civil szervezetek információira.
Az ülésen az adott ország küldöttsége vázolja az emberi jogi szempontból legfontosabb fejleményeket, majd a hozzászólni kívánó államok pár perces beszédei következnek. Ezekben a fent említett dokumentumok, illetve saját külképviseleteik jelentései alapján rámutatnak az általuk legsúlyosabbnak tartott problémákra, kérdéseket tesznek fel és ajánlásokat fogalmaznak meg az ország számára. A nemzeti delegáció reagál az elhangzottakra, és nyilatkoznia kell, hogy mely ajánlásokat fogadja el. Ezek végrehajtásáról a következő felülvizsgálat alkalmával kell beszámolnia.