Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) megbízása alapján készült tanulmány megírásában vett részt a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport, a tanulmány a rasszizmus fő megjelenési formáit, célpontjait és a rasszizmus elleni fellépés eszközeit vizsgálja a tagállamokban. A tanulmányban szereplő információkat és adatokat, amiket a tagállamokban élő szakértők - többek között a GYEM - szolgáltattak, figyelembe veszi majd a LIBE az Európai Unió 2020-25 közötti időszakra vonatkozó rasszizmus elleni cselekvési tervének értékelése során. A GYEM-et a Center for the Study of Democracy (CSD) kereste meg a rasszizmus magyarországi helyzetével kapcsolatos kérdéseivel.
Az Európai Bizottság 2020 szeptemberében tette közzé cselekvési tervét, ami a rasszizmus elleni hatékonyabb fellépést szolgálja az unió tagállamaiban: a cselekvési terv foglalkozik azzal, hogy a rasszizmus által okozott károkat miként kezelhetjük hatékonyabban társadalmi és egyéni szinten, jogi és nem jogi eszközökkel egyaránt. A CSD által készített tanulmány pedig arra keresi a választ, hogy az egyes tagállamokban melyek azok a csoportok, akiket a leginkább sújtanak rasszista előítéletek, tipikusan milyen megjelenési formái vannak a rasszizmusnak, vannak-e olyan intézmények, amelyeknek a működése során gyakran találkoznak az érintettek ilyen típusú előítéletekkel, jogsértésekkel, illetve mindezek leküzdésére milyen nemzeti stratégiákat dolgoztak ki a tagállamok és ezek mennyire bizonyultak hatékonynak.
A GYEM a magyarországi helyzet bemutatásakor sajnos nem tudott biztató adatokkal és információkkal szolgálni: tapasztalataink szerint a rasszizmus és a faji, nemzetiségi alapú vagy a bőrszín miatti hátrányos megkülönböztetés megjelenik a közigazgatási rendszer működésében, a rendőrség gyakorlatában, az iskolák és egészségügyi intézmények működése során is, ahogy a központi kormányzat és magas rangú politikai szereplők kommunikációjában is. Utóbbi nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közbeszéd szintjén is egyre elfogadottabbá váltak az utóbbi években a gyűlölködő megnyilvánulások. Ezen felül olyan szélsőséges csoportok is aktívan jelen vannak a társadalomban, akik rendszeresen jogellenes “rendfenntartó” tevékenységet végeznek és megfélemlítő célú demonstrációkat tartanak, amiknek a célpontja tipikusan a magyarországi roma közösség, illetve menedékkérők vagy menekültek. Ilyen esetekben a jogvédelem sem elég hatékony, ugyanis a legtöbb esetben nem indul eljárás jogellenes közbiztonsági tevékenység végzése vagy szervezése miatt, ráadásul idén az Egyenlő Bánásmód Hatóság referensi hálózata is megszűnt, ami helyi szinten ingyenes és hatékony jogi segítséget tudott adni azoknak, akik diszkrimináció áldozatává váltak.
A Nemzeti Felzárkóztatási Stratégia a GYEM álláspontja szerint szintén nem megfelelő, mert nem kínál igazán hatékony eszközöket a stigmatizáció és előítéletesség leküzdésére. Azt a néhány fontos eszközt pedig, amiket javasol a stratégia (például a gyűlölködő beszéd és uszítás elleni hatékony fellépést), a kormányzati kommunikáció, olykor maga a miniszterelnök is figyelmen kívül hagyja, sőt, e célokkal ellentétesen jár el. A bevándorlókkal, menedékkérőkkel és menekültekkel szembeni gyűlölet például kifejezetten a kormány kampányának hatására nőtt nagyon nagy mértékben az elmúlt 10 évben. Egy ilyen légkörben nagyon nehéz komolyan venni a romák társadalmi inklúziójára vonatkozó törekvéseket is. Pozitív változás ugyanakkor, hogy 2019-ben gyűlölet-bűncselekmény nyomozati protokollt fogadott el a rendőrség, erről egy korábbi bejegyzésben írtunk részletesebben.
A GYEM javaslatai között hangsúlyozta az adatgyűjtés átfogó jellegének és időszerűségének fontosságát, a közhatalommal rendelkező személyek gyűlölködő beszédével szembeni fellépés jelentőségét, illetve képzések útján az előítéletes gyakorlatok felszámolásának fontosságát mind a büntető igazságszolgáltatás területén, mind az iskolák, illetve családsegítő és gyermekvédelmi szolgálatok munkája során.