Mi a gyűlölet-bűncselekmény?

Gyűlölet-bűncselekmény alatt – egyszerűen fogalmazva – azon bűncselekményeket értjük, amelyeket előítéletes indokból követnek el.

Az EBESZ meghatározása szerint gyűlölet-bűncselekmény minden olyan bűncselekmény, ideértve a személy vagy vagyon elleni bűncselekményeket, ahol a bűncselekmény áldozatának, helyszínének vagy tárgyának kiválasztása mögött ezen áldozatok, helyszínek vagy tárgyak valamely közös tulajdonság (pl. faji hovatartozás, nemzeti vagy etnikai származás, nyelv, bőrszín, vallás, nem, kor, értelmi vagy testi fogyatékosság, szexuális irányultság vagy más hasonló tulajdonság) által meghatározott csoporthoz való vélt vagy valós tartozása, vagy e csoporthoz fűződő kapcsolata áll.

A gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni kiemelt büntetőjogi fellépés azért szükséges, mert az előítéletes indokból elkövetett bűncselekmények nem csak a sértettre vannak különösen traumatizáló hatással, hanem azt az egész közösséget is megfélemlíthetik, amelyhez való tartozás vagy vélt tartozás miatt történik a támadás. Az ilyen támadások ugyanakkor az egész társadalom békéjét is fenyegetik, mert hozzájárulhatnak az etnikai, vallási vagy más törésvonalak mentén kialakuló feszültségek fokozódásához.

Magyarországon a gyűlölet-bűncselekményeket a Büntető Törvénykönyv súlyosabban szankcionálja: az előítéletes indokból elkövetett bántalmazást, kényszerítést és garázda magatartást a törvény közösség tagja elleni erőszak néven bünteti. Számos más tényállás esetében pedig a hatóságok az előítéletes indokot minősítő vagy súlyosító körülményként veszik figyelembe. A jogi szabályozásról bővebben olvashat a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport tagjai által készített alternatív Btk. kommentárban.

Magyarországon gyűlölet-bűncselekmények áldozatává legtöbbször a romák, a vallási kisebbségek (zsidók), a szexuális és nemi kisebbségek (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek), valamint a migránsok válnak.

Mik a legsúlyosabb problémák?

A magyarországi gyűlölet-bűncselekmények közül csak az esetek töredékében vonják felelősségre az elkövetőt, és ezen esetekben is gyakran az eset súlyánál jóval enyhébb büntetéssel. 

A fellépést nagyban nehezíti, hogy a hatóságokba vetett bizalom alacsony szintje miatt az áldozatok nem merik jelenteni az őket ért támadásokat. 

További problémát jelent, hogy még ha meg is teszi a bejelentést a sértett, a hatóságok figyelmen kívül hagyják a támadás gyűlölet-motivációját, és enyhébb megítélésű bűncselekmény kapcsán kezdenek nyomozni, vagy bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást.

Az erélytelen fellépés hátterében elsősorban a hatóságok munkatársainak alacsony felkészültsége áll. Ez nem csoda, hiszen a témát nem tárgyalják kellő részletességgel a jogi és rendészeti képzés során, a gyakorlati munkát nem segítik a külföldön sikerrel alkalmazott nyomozási technikákat tartalmazó útmutatók. Ugyanakkor szerepet játszik benne az eredménykényszer és a statisztikai szemlélet is, amely eltántorítja a hatóságokat a bonyolultabb ügyektől.