A demonstráción szolgálatot teljesítő rendőri szervek nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, miszerint ki kellett volna emelni a demonstráló tömegből az erőszakos résztvevőket, igazoltatni, előállítani őket, a Gytv. alapján pedig fel kellett volna oszlatni a demonstráló tömeget. Emiatt panaszt terjesztett elő két devecseri lakos a MHB képviselete mellett az illetékes rendőrkapitányságon 2012. szept. 4-én. A Veszprém Megyei Rendőrkapitányság elutasította a panaszokat 2012. november 22-én többek között azzal indokolva döntését, hogy a demonstráció közbeni azonnali rendőri fellépés a rendezvény békés jellegének elveszítésével fenyegetett, a rendőri beavatkozás a rendőrök ellen hangolta volna a közismerten konfrontálódásra hajlamos szervezetek tagjait.
A fenti határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések alapján a másodfokon eljáró Országos Rendőr-főkapitányság új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot.
A Veszprém Megyei Rendőrkapitányság ismét elutasította a panaszokat 2013. március 12-én.
Az elsőfokú döntést az ORFK 2013. május 17-i határozatában mindkét panaszos vonatkozásában helybenhagyta.
Az eljárás e pontjától a két panaszos ügyét eltérő módon kezelték az eljáró hatóságok.
1.
Az egyik panaszos vonatkozásában 2013. szeptember 3-án az Országos Rendőr-főkapitányság visszavonta saját májusi határozatát, és új eljárásra kötelezte az első fokon eljárt Veszprém Megyei Rendőrkapitányságot. Döntését arra az érvre alapozta, hogy az eljárás során a releváns hatóságok elmulasztották teljes mértékben tisztázni az ügy tényállását.
Az új eljárás a panasz 2013. október 29-i, ismételt elutasításával végződött a Veszprém Megyei Rendőrkapitányságon. A döntéshozó hatóság arra hivatkozott, hogy a közrendet helyreállították rövidesen a jogsértő cselekményeket követően; a demonstráció általában véve békés volt; a demonstráció résztvevői fegyvereket birtokoltak, ezért a gyülekezés feloszlatása nagyobb hátránnyal járt volna, mint előnnyel, és zavargásokhoz vezethetett volna; a rendőri egységek csapatban jártak el, így egyéni cselekvésre nem volt lehetőségük.
Az Országos Rendőr-főkapitányság helybenhagyta a 2013. október 29-i döntést, arra az érvre hagyatkozva, hogy a jogsértő cselekményekért felelős személyek igazoltatása és előállítása konfliktushoz vezetett volna a demonstráció résztvevői és a rendőrség között, és ez a helyi lakosság biztonságát veszélyeztette volna.
A határozattal szemben a felperes keresetet nyújtott be a hatáskörrel rendelkező Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak 2014. február 3-án. A felülvizsgálati kérelem felhívta a bíróság figyelmét többek között arra, hogy amennyiben az elfogadja a rendőrség érvelését, miszerint nem kell feloszlatnia a gyülekezést a feloszlatásból fakadó potenciális veszélyek mérlegelése nyomán, a lakosság a biztonságát garantáló védelem nélkül marad éppen a legerőszakosabb és legradikálisabb események során.
A Veszprém Megyei Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Érvelése szerint ugyan a Gytv.-ben meghatározott oszlatási okok fennálltak, de az Rtv. 15. §-ban meghatározott arányosság követelménye alapján indokolt volt, hogy a rendőrség eltekintett az oszlatástól.
2.
A másik eljárásban az ORFK 2013. május 17-i határozata érvényben maradt. Ez a határozat megfelelő indoklást nem tartalmazott, olyan hatósági intézkedésekre utalt (mint pl. az elkövetők azonosítása), melyre nem került sor.
A panaszos benyújtotta fellebbezését a Veszprém Megyei Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Felhívta a bíróság figyelmét többek között arra, hogy sem az első fokon, sem a másodfokon eljáró rendőri hatóság nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a fent említett oszlatási okok miért nem alapozták meg a rendőri fellépést, noha maga az elsőfokú határozat is jelzi, hogy a szónoklatok kapcsán felmerült a közösség tagja elleni erőszak bűncselekményének gyanúja.
A panaszos jogi képviselője észrevételt nyújtott be a bírósághoz 2013. december 17-én. Ebben felhívta a bíróság figyelmét arra, hogy a másik, jelen üggyel azonos tényállású ügyben az ORFK utasította az elsőfokú rendőri hatóságot új eljárás lefolytatására és az ügy körülményeinek tisztázására, míg a jelen ügyben ezt elmulasztotta megtenni.
A Veszprém Megyei Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság helybenhagyta a panaszos fellebbviteli beadványát 2014. január 21-i döntésében. Az indoklás szerint az ügyben hozott hatósági döntés nem felelt meg az irányadó eljárási és anyagi jogi követelményeknek, és az eljárás során sérült az ügyfélegyenlőség elve. A két, tények vonatkozásában azonos ügy közül az ORFK csak az egyik esetében rendelte el az ügy körülményeinek további vizsgálatát. Éppen ezért a bíróság kötelezte az ORFK-t új eljárás lefolytatására.
Az ORFK megismételt eljárásában elutasította a panaszt a korábbiakhoz hasonló jogi alapokon. A panaszos jogi képviselői felülvizsgálati kérelemmel fordultak a bírósághoz. A Veszprém Megyei Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Érvelése szerint ugyan a Gytv.-ben meghatározott oszlatási okok fennálltak, de az Rtv. 15. §-ban meghatározott arányosság követelménye alapján indokolt volt, hogy a rendőrség eltekintett az oszlatástól.