A nyomozást súlyos testi sértés bűntette (Btk. 170. § (2) (2)) miatt indított a BRFK egy, a bántalmazással gyanúsított férfi ellen. A minősítést - feltehetően - az első tanúkihallgatásokat követően közösség tagja elleni erőszak tényállásával egészítették ki (Btk. 174/B. § (1) (2c) - jelentős érdeksérelmet okozó közösség tagja elleni erőszak). Az eljárást - a BRFK helyett - az V. kerületi rendőrkapitányság folytatta le. Tanúkihallgatásokat végeztek, a megtámadott újságíróval lévő személyek (kollégák) és a gyanúsítottal lévő nőt idézték. A tanúk (fényképről történő) felismerésre bemutatáson vettek részt. A rendőrség igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be. A gyanúsított elismerte, hogy jelen volt a tüntetésén, azonban tagadta, hogy kiabált volna vagy megütötte volna a sértettet, egyes vallomásaiban ugyanakkor elismerte a kiabálást.
Vádat az V. és XIII. Kerületi Ügyészség jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt emelt a sértettet fizikailag bántalmazó férfi ellen 2014. március 19-én. A vádirat szerint a vádlott az ellenérzelmű csoport tagjaként "büdös zsidók, menjetek a metszett farkú barátaitokhoz" szavakkal illette a sértettet, majd a zsidó vallási közösséghez való vélt tartozása miatt egy alkalommal ököllel arcul ütötte, amelynek következtében a sértett 8 napon túli sérüléseket szenvedett. A vádlott bűnösségét az ügyészség az alábbiakkal kívánta bizonyítani: egészségügyi okiratok, igazságügyi orvosszakértői vélemény, térfigyelő kamera felvétele, kereskedelmi tévé felvétele, tanúvallomások, gyanúsítotti vallomás, rendőri jelentés.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2014. november 4-én tartott tárgyalásán hozott ítéletet. A vádlottat közösség tagja elleni erőszak bűntettében (Btk. 216. § 82) (3c) és testi sértés bűntettében (Btk. 164. § (1) (3)) bűnösnek találta, ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, végrehajtási fokozata börtön. A végrehajtást 5 év próbaidőre felfüggesztette. A ítéleti tényállás a vádirati tényállással megegyezik, illetve hozzáteszi, hogy a vádlott kezére csavart lánccal, ököllel arcul ütötte a sértettet.
A vádlott tárgyalásán ténybeli és bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, nem vitatta, hogy a sértettet vélelmezett zsidó származása miatt ütötte meg, tettét nem indokolta meg. A bíróság a beismerést fogadta el, tekintettel arra, hogy az összhangban állt más bizonyítékokkal. A tárgyaláson a vádlott bocsánatot kért, tettét láthatóan őszintén megbánta. A célzat bizonyításában a bíróságot a beismerő vallomás segítette a gyűlölködő szidalmazás mellett. A jelentős érdeksérelem megvalósulását a sértettből - és a szakma más, jelen nem lévő tagjaiból is - kiváltott félelem, a hasonló feladatoktól való elzárkózás, a sajtó tájékoztatási funkciójának sérelme, a közvélemény tájékozódáshoz való jogának sérülése alapozta meg. Az ítélet szerint - amely a büntetés mértékét a lehető legalacsonyabban határozta meg, azonban a próbaidőt a leghosszabb tartamban - 'a vádlott cselekménye [...] a teljes zsidó közösségre káros hatással volt, akik felé az ilyen célzatú bűntett egy "üzenetet" is hordoz, ami által a közösség többi tagjai is veszélynek van kitéve, a támadás hatása rájuk is átsugárzik, így ők is áldozattá, reményvesztetté válhatnak. A bíróság [...] úgy ítélte meg, hogy nélkülözhetetlen a törvény szigorának alkalmazása azért, hogy csökkenjen a sértettben, valamint a közösség többi tagjaiban kialakult kiszolgáltatottság érzése, és a vádlottban, valamint bárki másban tudatosuljon, hogy a társadalom mélyen elítéli a gyűlölet bűncselekményeket.'
