A Legfőbb Ügyészséghez fordultunk annak érdekében, hogy hivatalból vizsgálja felül a menekülők elleni gyűlölet-bűncselekmény ügyében hozott, téves minősítést és alaptalan eljárás megszüntetést.
A média tudósításán keresztül értesülhettünk arról, hogy a rendőrség megszüntette a nyomozást Sz. Attila ügyében, aki 2015. szeptember 4-én lépett az M1-M7 autópályák közös szakaszának Győr felé vezető oldalán egy kisbuszhoz, melyben két nő menekülteket szállított. A 40 éves elkövető nemcsak az autó vezetőjét, hanem utasait is sértegette, szidalmazta, a kisbusz oldalát többször megütötte, és arra szólította fel a külföldieket, hogy szálljanak ki a járműből. Arra az esetre, ha ezt nem teszik meg, kilátásba helyezte, hogy kézigránátot dob az utastérbe.
Az eljárás garázdaság megalapozott gyanúja miatt indult, amely minősítéssel való egyet nem értését a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport közvetlenül az incidenst követően kifejezte. Erről levelet írtunk az illetékes Budaörsi Rendőrkapitányságnak, a helyes, közösség tagja elleni erőszakként (gyűlölet-bűncselekményként) való minősítés mellett érvelve, mely levelünkről és az arra kapott válaszról beszámoltunk a honlapunkon.
A sajtó tudósítása szerint a nyomozást azzal az indokkal szüntette meg a rendőrség, hogy „A tanúk elmondása és a videófelvételen látható cselekmény során Sz. Attila a sértett járművében rongálást, másnak sérülést nem okozott, így az erőszak a magatartásából hiányzik, ezért a garázdaság vétsége nem valósult meg.” A rendőrség ugyanakkor elismeri az indoklásban, hogy Sz. Attila "magatartása alkalmas volt arra, hogy a sértettben és a jármű utasaiban félelmet, megbotránkozást keltsen, különös figyelemmel arra, hogy a cselekmény elkövetésének időpontjában összefüggő gépjárműsor alakult ki az autópályán, és az esetnek számos tanúja volt". A sértettek nem akartak zaklatás miatt magánindítvánnyal élni, így a büntetőeljárást lezárták.
Az elkövető kijelentései, mint a „Segítesz egy menekült családot? Megöllek!”, nyilvánvalóvá tették, hogy fenyegető cselekménye hátterében a menekültekkel szembeni előítélet állt. Ezért eleve nem garázdaság vétsége, hanem a Btk. szóhasználata szerint közösség tagja elleni erőszak garázda magatartással megvalósítható alapesete miatt kellett volna nyomozni. E bűncselekmény megvalósulásához az kell, hogy az elkövető kihívóan közösségellenes magatartását a sértettekkel szembeni, védett csoporthoz tartozásukon alapuló előítélet motiválja, nem kell, hogy a magatartás egyben erőszakos is legyen. Mindkét tényállási elem kétségtelenül megvalósult. Hozzátesszük, az elkövető cselekménye - függetlenül attól, hogy nem okozott sérülést vagy kárt - a garázda magatartással megvalósuló alapesetnél súlyosabban minősítendő, hiszen kézigránát kocsiba dobásával fenyegette és kényszerítette az áldozatok egyik csoportját arra, hogy kiszálljanak a gépjárműből. Álláspontunk szerint Sz. Attila cselekményét a gépjárművet vezető nő és társa ellen is közösség tagja elleni erőszakként kellett volna minősíteni, figyelemmel arra, hogy a menekülőket segítő önkéntesek csoportjához tartoztak, azaz kizárólag azért érte őket sérelem, mert a Btk. által védett csoporthoz tartozó személyekkel voltak kapcsolatban. Ebben az esetben az irányadó nemzetközi sztenderdek szerint a gépjárművet vezető nő és társa gyűlölet-bűncselekmény áldozatainak tekintendők.
Beláthatatlanok tehát az okok, amik az eljáró nyomozóhatóságot a téves minősítéshez, majd az eljárás megszüntetéséhez vezették.
Fentiek miatt a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport a Legfőbb Ügyészséghez fordult a nyomozás megszüntetésének hivatalbóli felülvizsgálata és a cselekmény megfelelő minősítése érdekében.
2016. március 2-án megkaptuk a Legfőbb Ügyészség válaszát, miszerint a levelünket a Pest Megyei Főügyészséghez továbbították a szükséges intézkedés megtétele végett, és figyelemmel kísérik az intézkedés eredményét. Reméljük, az intézkedés elvezet a cselekmény megfelelő minősítéséhez és az eljárás folytatásához.